1982 szeptember 14-én végre egy hetes késéssel megszülettem, pedig nagyon várt már mindenki, mert én voltam az első gyerek minden tekintetben. Anyuéknak az első gyerek, a nagyszülőknek az első unoka, sőt a dédinek is az első dédunoka. Az, hogy mi legyek, közel sem volt ilyen egyértelmű. Anya Iringót akart, apa szerintem csak udvariasságból szintén lányt várt, mert amikor az Öcsém 3 és fél év múlva megszületett még az ajtóra is kiírta, hogy Südi Kristóf, meg hogy azt csinálok, amit akarok. A mamák lányt vártak, a Südi papa nagy, pajeszos fiút, a Körmendi papa pedig már akkor is fiút várt, amikor anya megszületett. Szóval végre nagy nehezen, több órás kínlódás után, mégis megszülettem.
Aznap kedd volt és a Kórház a város szélén ment. Telefon még nem volt a családban, így apa személyesen vitte a jó hírt Nagytéténybe és Csepelre a mamáknak és papáknak. Olyan kicsi voltam, hogy Apa tenyerében elfértem. 48 cm, és 2,8 kg. Hosszú fekete hajam, összenőtt szemöldököm, fekete szemem volt. Úgy néztem ki, mint egy Moncsicsi. „Majd megnő!” mondják a hozzáértők - de tévedtek. Mindig a legkisebb voltam és az is maradtam. A család akkor lett teljes, amikor az Öcsém is megszületett 3 és fél év múlva. Apa ekkor már Ausztriában dolgozott, hétvégeken jött csak haza, de attól mi még boldog családként éltünk, szoros szimbiózisban, Öcsém, Anya és én.
1982 szeptember 14-én végre egy hetes késéssel megszülettem, pedig nagyon várt már mindenki, mert én voltam az első gyerek minden tekintetben. Anyuéknak az első gyerek, a nagyszülőknek az első unoka, sőt a dédinek is az első dédunoka. Az, hogy mi legyek, közel sem volt ilyen egyértelmű. Anya Iringót akart, apa szerintem csak udvariasságból szintén lányt várt, mert amikor az Öcsém 3 és fél év múlva megszületett még az ajtóra is kiírta, hogy Südi Kristóf, meg hogy azt csinálok, amit akarok. A mamák lányt vártak, a Südi papa nagy, pajeszos fiút, a Körmendi papa pedig már akkor is fiút várt, amikor anya megszületett. Szóval végre nagy nehezen, több órás kínlódás után, mégis megszülettem.
